Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:3)
Tudom, merőben más felfogásunk van a boldogságról. A mi fogalmi készletünk bizony mindig az örömhöz, dúskáláshoz, egészséghez köti. A világ, a nem Isten előtt megálló emberiség persze, hogy itt le is ragad, és annyira leragad, hogy nincs menekvés ebből a mélységből. Minket is mondhatnak, gondolhatnak inkább bolondoknak. Tegyék. Nem nekik akarunk megfelelni, és óvva int mindenkit Isten Igéje, nehogy leragadjunk, mert az tényleg végzetes lesz nemcsak a földi utunkon, de a végső elszámolásnál is.
Spurgeon a következő következtetést vonta le ebből: „El kell süllyednünk önmagunkban ahhoz, hogy felérhessünk a mennyországba.” Ez pedig mai Igénk fényében annyit tesz, hogy kell az a lelki csőd, szükséges a hiány és az a mélység, mert ebből, de csakis Jézus előtt megállva, lesz felemeltetés.
Álljunk hát üres kézzel és üres zsebbel Isten elé mi is, és szívünket is megüresítve kérjük Őt, hogy adjon nekünk magából, és a magáéból! Itt, a földön kapjuk a boldogságot, és már most valamit abból, ami egykor örökre a mienk lesz: a mennyek országát!
(Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Aki akaratának nem tud ellenállni s az eszének nem tud engedelmeskedni,az nem szabad. (Télfy)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése