Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Máté 5:4)
Ez a világ nem egy érzelgős világ. A könnyező, a szomorkodó, egyáltalán nem kedves gyermeke a közösségeknek. A könnyek a kiszolgáltatottságnak és a gyengeségnek a jelei, még ha csak átmenetileg is. Pedig nemcsak a fájdalom könnyekről tudunk, hanem az öröm könnyeiről is. Mégis, van ebben a mi világunkban valamiféle törekvés, tudatosság arra nézve, hogy a közöny, és a józan ész bástyái oltalmazzanak engem.
Ahogy az egyik dalszöveg is mondja: „Jégből vagyok, Talán fel sem olvadok.” Tapasztaltuk már, talán éltünk is meg ehhez hasonlót, amikor az a bizonyos jég szív lefagyasztott maga körül mindent és mindenkit. Tudatosan, vagy ösztönösen, de nagyon sokan úgy élnek, családban tekintélyt, munkahelyen elismerést, karrierben feltartóztathatatlanságot attól remélnek, hogy nincsenek érzelmek, nincs gyengeség. Olyan robot-féle lét ez. A jég szívű emberek jelenléte tényleg riasztó. Fagyasztó.
Megközelítésünk szempontjából azonban még ez az egyik leggyógyíthatóbb, mert a jég, olvadásra képes. Ahogy a magyar nyelv kifejezi: enyhülni is tud. Ez a bizonyos dalszöveg is így folytatódik: „Hát nyújtsd két kezed, Olvaszd fel jég szívemet…”
Nem maradhat tehát a jég állapotában a szív. Erre sokan rájöttek már. Sokaknak pedig még rá kell döbbenniük. Meg kell értenie az embernek, hogy lehet, hogy a közömbösség, a távolságtartás és a józan ész megóv a könnyektől, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a boldogságtól is! Mert aki nem-et mond a könnyekre, az nem-et mond a boldogságra is. (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom, de hogy kinek a kezében van, azt tudom. (Billy Graham)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése