Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. (Mt 5:7)
Irgalmas. Van nekünk még, létezik még ilyen szavunk a magyar nyelvben? És vajon használjuk-e még érzésvilágunk kifejezéseképpen? És mi, Bibliát forgatók, tudjuk-e a jelentését, látjuk-e a mögöttes tartalmat? Irgalmas. Zavarba ejtő szó…
Még mi, 21. századi „templomos” emberek is képesek vagyunk zavarba jönni, amikor ez a szó hallatszik, hogy „irgalmas”? A zavarba ejtő kérdések nem a tisztesség kedvéért, nem is a nyelvújítók és nyelvművelők örökségének megbecsüléséért hangzottak el, hanem azért, mert valami nagy hiányról, valami tátongó űrről, valami szükségről akarja lerántani a leplet.
Miért nem ismerős ez a jelző? Közelítsük meg más oldalról: miért volt barátja őseinknek?
Amikor kezünkbe vesszük a Szentírást, akkor azzal találjuk szembe magunkat, hogy minden zavar, köd, fehér- vagy fekete folt oszlani látszik. Sok kérdés tisztázódna, sok feszültség elmúlna, sok seb gyógyulna be korunk embere életében, ha venné a fáradságot és használná a Bibliát. A Szentírást, ami tényleg - és ilyenkor derül ki a leghitelesebben, Isten élő szava hozzánk. Hozzánk, könnyen zavarba hozható, és Nélküle örökre zavarban maradó emberekhez… (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Életünk mély pontján jusson eszünkbe, hogy a lejtőn csak térdelve lehet megállni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése