Keresés ebben a blogban

2011. június 29., szerda

2011-06-29

Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek. (Mt 10,27)
Húsvétkor sok gyülekezet tart hajnali istentiszteletet. A Nap első sugaraira örömmel kiáltjuk: "Halleluja! Feltámadt!" De a Jn 20,1 azt mondja, hogy a magdalai Mária korán reggel, amikor még sötét volt, akkor ment a sírhoz, de azt üresen találta. Ezt a különbséget fel sem fedeztem addig, amíg férjem el nem vesztette állását. Nappal megnyugtattak olyan igék, mint "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál" (Róm 8,28) és "Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28,20). Hajnal 4-kor többször félve riadtam fel álmomból.
Akkor az éjszaka közepén kellett megbizonyosodnom arról, hogy Jézus él és uralkodik. Akkor volt rá szükségem, hogy tudjam, Jézusnak tudomása van a küzdelmeinkről, és velünk van a bajban is. Abban a percben kellett éreznem, hogy nem számít, milyen szörnyű helyzetbe kerülünk, Jézus az Úr! A húsvéti napfelkelte istentiszteletek nagyon kedvesek, de talán jobb lenne, ha az éjszaka közepén ünnepelnénk a Feltámadottat. Sokkal inkább szükségünk van Isten hatalmára emlékezni, amikor az életünk ijesztő, nem pedig rózsás.
 (Forrás: Csendes Percek)
A nap gondolata:
Még a legsötétebb órában is törődik velünk Istenünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése