Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Máté 5:10)
És megérkeztünk. A végéhez. A boldogmondások végéhez. Amikor valaki támadja a Biblia isteni voltát, és annak igazságtartamát, a „templomosdit”, meg az egész hit-kérdést, akkor csak egyen gondolkozzon el: az amúgy is szegény tanítványok semmit sem gazdagodtak az evangélium hirdetéséből, nem éltek jobban, és még csak nyugalmuk sem volt. Pedig gazdagságért, jólétért, nyugalomért mindenre képes az ember, ha csalás lett volna az egész, egy kiagyalt történet, nem valószínű, hogy ezrek és milliók vállalják a szenvedést. Ők mégis kitartottak és vérüket hullatták az igazságért, a bőségesebb mennyei jutalomért. Azért a legnemesebb másik dimenzióért, amitől sajátos ez a küldetés.
És ha fájni kell, akkor, fáj, ha sírni kell, akkor sír, ha halni kell, akkor meghal… de lelkébe van égetve a legnagyobb küldetés és boldogságforrás, az Isten akaratának szolgálata.
Becsüljük meg Urunk igyekezetét, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy észrevegyük Őt, ha örömben, akkor úgy, ha bánatban, akkor úgy, ha pedig üldöztetésben, akkor úgy tartsunk ki mellette, mert jutalmunk még bőségesebb lesz a mennyekben. (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Az emberek valóban értelmetlenül cselekszenek. Azokkal a szabadságokkal, melyek az övék, nem élnek; s olyat követelnek, ami nem övék... (Kierkegaard)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése