Akkor az Úr ezt mondta Káinnak: Hol van Ábel, a testvéred? Káin ezt felelte: nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? (1Móz 4:9)
IGEN! Őrzői vagyunk egymásnak, hiszen Jézus Krisztusban mindannyian testvérek vagyunk, az Atya gyermekei. Felelősek vagyunk egymásért, és ezt nagyon elfelejtettük mostanság. Ma már mindenki megy a maga útján, és legjobb esetben kinevetjük, vagy megmosolyogjuk egymást az utcán. Nem ismerjük, ki lakik az utcánkban, nem hogy azt tudnánk, miben van szüksége. A mai világ szemével nézve még talán megbotránkoztató is lehet, ha odamegyünk a másikhoz azzal, hogy segíteni akarunk neki. Rögtön arra gondolunk, hogy hogyan fizetjük vissza, vajon milyen hátsó szándékkal jön elénk a másik ilyenkor. Pedig ennek nem így kellene lennie! Jézus mindenkin segített akit elé vittek, nem kérdezte mennyit kap érte. Hívő keresztyén embereken a sor, hogy elkezdjék az ADÁST és valóban őrzői legyenek a másiknak, mert az Úr ezt várja tőlünk. Ha pedig környezetünk meglátja, hogy így is lehet élni, talán lassan ez a magányos világ, ahol az emberek bezárt ajtók mögött vannak millió szám egyedül felismeri, hogy még sincsen olyan egyedül.
(Zámbori Zita)
A nap gondolata:
Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról. (Anthony de Mello)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése