Boldog ember az, aki …. az Úr törvényében gyönyörködik… (Zsolt 1,2)
Az első zsoltár egyértelműen megadja a boldog – vagyis áldott élet legfontosabb titkát. Úgy is mondhatjuk, hogy lefekteti az alapot, a fundamentumot, amire majd építeni lehet. Ez pedig így hangzik: a boldog ember elsőrenden az Úr törvényében gyönyörködik. Minden más csak ezután jöhet, ebből kiindulva lehet majd fejlődést, építést várni, de az első, hogy gyönyörködjünk az Úr törvényében!
Mi egészen más sorrend szerint éljük ezt meg: előbb várjuk a jócselekedeteket, s csak aztán kérdezünk rá a törvényhez való viszonyra. Másként fogalmazva: mi először moralizálunk a hitéletben, s csak aztán jön fontosság tekintetében a törvény szerepe. Egy egyszerű példával hadd ábrázoljam ezt a fajta gondolkodást: hitoktatóként nem egyszer döbbentem meg bizonyos szülők elvárásait hallgatva a hitoktatással kapcsolatban. Vannak szülők, akik azt várják, hogy a hittanórákon megtanítsuk „jól, szépen, becsületesen” élni a gyerekeket, de úgy, hogy közben a Bibliát csak érintőlegesen ismertessük; a feltámadásról szó se essék; imádkozni pedig aztán egyáltalán ne tanítsuk a gyereket, mert az finoman fogalmazva is butaság. Vagyis: már a gyermeki hit szintjén megjelenik, hogy sokan csak egyfajta erkölcsös életben látják a hit lényegét, míg az Istennel való kapcsolat, a törvény ismerete csak mellékes, akár mellőzhető is. Pedig a hit nem lecsupaszított moralizálás, hanem elsőként az Úrral való szüntelen kapcsolat, amelyben a fundamentum az ő akarata; ez keretbe foglalva a törvényben; s aztán születhetnek gyümölcsök! (Gyallai Henrietta)
A nap gondolata:
Gonosz ember az, aki elfogadja a jótéteményt, de viszonozni képtelen. (Plautus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése