Bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (Kolossé 3:13)
Úrvacsorás istentiszteleteinken a záró intelmek között szereplő ige ez. Mégis sokan sokszor évekig hordoznak sebeket lelkükben, mert képtelenek a megbocsátásra. Nem is bocsátok meg, az a megoldás, ha meghal az illető! – ilyen véleményt is hallottam már. Megdöbbentő szavak. Vajon, ha meghal az, akire haragszunk, akkor megoldódik a probléma? Nem lesz még nagyobb teher az elmulasztott kölcsönös megbocsátás? A következő vers legyen segítségünkre ebben a kérdésben:
Gyulai Pál: Tanács:
Kiket szeretsz s akik szeretnek / Ha bántanak, ha megsebeznek; / Ne haragudj’ rájok sokáig! / De öntsd ki szíved’, s ha letörléd / A fájdalom kicsordult könnyét: / Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.
Oh egymást hányszor félreértjük, / Szeretteinket hányszor sértjük, / Bár szívünk épen nem akarja. / Mi is talán vérzünk a sebben, / Nekünk is fáj, még élesebben, / De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy őszinte, / Híved legott azzá lesz szinte, / Oszlik gyanú, megenyhül bánat; / Oly váratlan jöhet halálunk, / S ha egymástól haraggal válunk, / A sírnál késő a bocsánat!"
Oh egymást hányszor félreértjük, / Szeretteinket hányszor sértjük, / Bár szívünk épen nem akarja. / Mi is talán vérzünk a sebben, / Nekünk is fáj, még élesebben, / De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy őszinte, / Híved legott azzá lesz szinte, / Oszlik gyanú, megenyhül bánat; / Oly váratlan jöhet halálunk, / S ha egymástól haraggal válunk, / A sírnál késő a bocsánat!"
Vizsgáld felül emberi kapcsolataidat! Ne halogasd sokáig a megbocsátást, nehogy késő legyen, mert akkor fog fájni igazán! (Katona Béla)
A nap gondolata:
Senki sem ismeri önmagát, mielőtt próbára nem tétetett.
(Franz Werfel)
(Franz Werfel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése