Hív az Úr… (3.)
A hatalmas Isten, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig… Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. (Zsoltárok 50:1.15)
Az újszövetség szerint ugyanez az isteni hívás hangzik Jézus ajkáról is, mielőtt mi hívnánk Őt, Ő így hív: „JÖJJETEK énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok lelketeknek!” (Máté 11.28) Mielőtt hívnánk Őt, Ő hív, hogy mellette békességre leljünk és lenyugodjon háborgó lelkünk. De gondoljunk Jézus hívásai közepette arra a pillanatra is, amikor a tengeren, a tanítványok hajójához közeledett és így szólt Péterhez: „JÖJJ hozzám!” S azt olvassuk, Péter kiszállt a hajóból és elindult felé. Mert Jézus hív, hogy hitünk felébredjen olyan pillanatokban, amik lehetetlennek tűnnek. Jézus ennek jegyében hívja Pétert magához: jöjj hozzám, járj a vízen, tapasztald meg, hogy Nálam a lehetetlen nem létezik. Ura vagyok bármilyen helyzetnek! De hívott Jézus másfajta helyzetekben is. Amikor a gazdag ifjú ment hozzá, azt kérte tőle: „Add el minden vagyonodat, és kövess engem!” Hívta követésére úgy, hogy engedje el azt, ami a kezében van. Micsoda hatalmas hívás is volt ez! S azóta hányakat hívott már így az Úr, mielőtt Ők szólították volna Őt, hogy segítsen. Előbb te gyere, gyermekem, add nekem életed, lásd meg, mit tudok én veled cselekedni. Fenséges, nem földi, isteni hívások ezek! Ahogy halljuk a nagy vacsora példázatában is: „Íme, minden készen van, JÖJJETEK a menyegzőre!” Mert Ő mindent elkészített, nem emberi kéz csinálmánya ez, hanem a mindenható Istené, aki mindent olyan tökéletesen rendez. Erre a tökéletességre, ránc nélküliségre hív, bárkit is szólít meg e világon… (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív. (Dupoint)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése