Hív az Úr… (4.)
A hatalmas Isten, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig… Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. (Zsoltárok 50:1.15)
Szólnak az angyalok, ahogyan húsvétkor is hallottuk: „Nincsen itt, feltámadott….JÖJJETEK, és nézzétek a helyet, ahol feküdt!” Mert megnyílik egy új dimenzió, erre nyerünk mi meghívást, amikor lenéz Isten a földre, hogy azok, akik csak a földit látják, lássanak csodákat, isteni lehetőségeket, feltámadást az elmúlás, a halál helyén. S ezeknek a hívásra felelőknek szól majd egykor az utolsó hívás is, ami Isten országa végső eljövetelekor lesz osztályrészre: „JÖJJETEK, Atyám áldottjai, s örököljétek az országot, mely nektek készítetett!” Mert az Úr hívására felelőkre nagy jutalom vár. Mivel megbecsülték a hívást, és mozdultak Isten felé, engedtek Jézus hívásának, sőt behívták Őt a szívükbe, ezért örökre velük lesz. Ezért vegyük észre ma: mielőtt mi hívnánk Istent, Ő erőteljesen, belekiabálva a világba adja elénk évezredeken keresztül hallható hívását. Támaszt szolgákat és hív ma is kegyelmesen és a legnagyobb dolog, amit ma is tehetünk, hogy felelünk a hívására, elindulunk felé és egészen neki adjuk életünket! "Még egyszer hív az Úr kegyelmesen és üdvöt adni kész!" (Dicséretek 337.) (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A szeretet nem áldozatvállalás, hanem életszükséglet (nélkülözhetetlen az élethez). Fájdalom és öröm, együtt érző cselekedet. Szeretet. Az anyag megmaradásának törvénye szerint ez azt jelenti, hogy valamilyen magasabb rendűvé tudjuk átalakítani a kézzelfoghatót. Kézzel foghatatlanná. Istenhez közelítővé. Aki szeretetben él, megmarad. Aki csak magának él, elveszik. Visszahull az anyagba. Igyekszünk, hogy minél több fény legyen belőlünk. Közelítünk. (Lázár Ervin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése