Szeretlek…(Zsolt 18:2)
Egy nagyon értékes életet élő felnőtt nőt megkérdezett egyszer egyik ismerőse: Hallod, hogy tudtál ilyen fantasztikus ember lenni, amikor gyermekként elvesztetted édesanyádat, apád meg egy részeges alak volt mindig is? Nem is gondolnád, hogy mi segített – jött a válasz – apám, igaz, hogy sokat ivott, de minden este, amikor lefeküdtem, odajött az ágyamhoz, betakargatott és azt mondta: szeretlek, gyermekem!
Vajon gyermekeink, hogy fekszenek le esténként? Legalább időnként hallják tőlünk, hogy szeretjük őket? Jó lenne ezt nem eltitkolni, hanem felvállalni és bátran kimondani az ő érdekükben is! (Katona Béla)
A nap gondolata:
Ha azt akarod, hogy szeressenek, szeress! (Hekatón)a
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése