Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet… (Máté 28:19)
Hol és hogyan éljük meg az Úrhoz tartozásunkat? Szoktunk otthon imádkozni, Bibliát olvasni, időnként elmegyünk a templomba és ezzel le van tudva? Pedig az előbb felsoroltak nem tűnnek kevésnek, Jézus mégis valami mást, többet vár tőlünk. Elmenni és tanítvánnyá tenni másokat, ez a hívő ember és az egyház küldetése. A napokban olvastam, hogy ezt valaki így fogalmazta meg: „Ma a hívőknek kívül kell menni a templom falakon. Helyesen beszélni és cselekedni szükséges.” Látnunk kell, hogy az egyház nem önmagáért van, hanem a világért. Az egyház nem cél, hanem eszköz. A hívő ember sem önmagáért van, hanem, hogy másokat az Úrhoz vezessen. Ez pedig nem történhet meg úgy, hogy ülünk a babérjainkon, mert tudjuk, hogy szeret az Isten bennünket. Ha ezt tudjuk, ne tartsuk meg magunknak, adjuk át másoknak is, ők is hadd tudjanak róla. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése