Egy apa két fia-3.
„A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám add ki nekem a vagyon rám eső részét!" (Luk 15,12)
A fiatalabb fiú tiszteletlen, önfejű, felelőtlen, de mer beszélni az apjával, s nem akadályozza semmi abban, hogy elé álljon és elmondja kérését. Felháborító a kérés, de ő ismeri az apját, s tudja, hogy ezt is lehet. Ő érzi, hogy szeretve van. S ez az apa-fiú kapcsolat felhatalmazza arra, hogy kérjen. Nem a kérés tartalma, hanem az, hogy BESZÉL az apjával jelzi a kapcsolatot, tanúskodik a viszony milyenségéről. Ez egy őszinte kapcsolat, mert lehet őszintének lenni egy ilyen apával szemben. Nem fél a következményektől, nem kételkedik, nem kerülő utakon jut el a mondandójával az apjához, hanem egyenesen. Irigylem érte! Annyi álság van a kapcsolatainkban és a beszélgetéseinkben! Félünk egyenesnek lenni, mert nem hisszük, hogy lehet őszintének lenni. Tele vagyunk sebekkel, amelyeket az őszinteség felnyit, s nagyon fájnak. S ezt az álságosságot alkalmazzuk az Istennel való kapcsolatunkban is. Nem merünk őszinték, nyitottak, felszabadultak lenni! Úgy tekintünk Istenre, mint aki távol van, s hosszú kerülőutakon keresztül, szép ívelt mondanivalóval lehet csak elérni. Ő Atya! Lehetsz őszinte, mert nem csak Urad Ő, hanem szerető Atyád. Ne félj tőle, hanem szeresd! Ne legyen kétséged, alig várja, hogy egyenes és őszinte légy, hiszen ez beszél arról, hogy érzed a szeretetét. (Szanyi György, Borzsova)
A nap gondolata:
Isten teremtett minket, és célja van az életünkkel. Amíg ezt nem értjük meg, addig nem fogjuk megtalálni életünk értelmét. Nem a saját magad által kigondolt célokért teremtett meg Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése