Egy apa két fia-2.
Azután így folytatta: Egy embernek volt két fia… (Luk 15, 11)
Ketten voltak fiak. Mindketten ugyanannak az apának a fiai, ugyanazt a szeretetet, türelmet, nevelést kapták az apjuktól. S mindketten azt a speciális viszonyulást is, amely elengedhetetlen. Hiszen, nagyon jól tudjuk, hogy egyformán szeretni nem lehet, s nem is szabad. Csak speciálisan, azaz minden személyre lebontva. Másképp kell szeressem a szüleimet, feleségemet, lányaimat, fiamat, barátaimat. Mindenkit úgy, hogy érezze. De ez sohasem megkülönböztetés vagy kivételezés. Ez a szeretet helyes megélése!
S az, hogy egy apának két fia van, az azt a csodát tartalmazza, hogy attól, hogy nem egyformák a srácok, attól még mindketten az apa fiai. Mert ugye azok? A nagyobb is, a maga kötelességtudatával, a kicsi is a maga vakmerőségével, felelőtlenségével. Nem vagyunk egyformák, de ebben a különbözőségben is az Atya fiai vagyunk. Te is és én is. Lehet egymást kinézni, irigyelni, bántani, vagy meg nem érteni, attól még az Apához tartozunk. S ha köztünk, a testvérek közt, nem is felhőtlen a viszony, az Atyánkkal való viszonyunkon semmi nem változtat. Hiszen, ő fiának nevez, téged is engem is. Ha az Atyának két fia van, akkor miért csak magamat látom fiúnak, s téged nem? Szeretnélek, atyafinak látni, testvéremnek érezni. Hiszen az Atyáé vagyunk! (Szanyi György, Borzsova)
A nap gondolata:
Isten feltétel nélkül szeret bennünket. Amikor jelentéktelennek érezzük magunkat, akkor emlékezhetünk arra, hogy Isten véleménye az, ami igazán számít. Isten szemében mi az ő szeretett gyermekei vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése