Egy apa két fia
Azután így folytatta: Egy embernek volt két fia… (Luk 15, 11)
Semmi szenzációs nincs ebben a rövid mondatban. Mondhatnánk, hogy ez egy olyan mondat, amely bármelyik apáról igaz lehet, akinek van két fia. Mégis ezzel a mondattal indul a Szentírás egyik legismertebb példázata. Olyan emberközeli, olyan hétköznapi mondat ez. Mégis az élet egyik legnagyobb csodáját tartalmazza. Van egy olyan kapcsolat, amelyet apa-fia, szülő-gyermek kapcsolatnak hívunk. Ez a kapcsolat különleges. Amikor szülőként a gyermekeimre gondolok elönt egy különös érzés, amely hálát, szeretetet tartalmaz. Maga az a tény, hogy egy gyermek az „enyém" valami nagyszerű érzés. S ugyanezt gondolom fordítva is. Hiszen, ha arra gondolok, hogy valakinek a fia vagyok, ugyanúgy különleges, lehet néha ellentétes érzésekkel terhelt, de mégis valahol megmozgatja a bensőnket. Mert szülőnek lenni is nagyszerű, de gyermeknek is.
Jézus úgy beszél Istenről, mint egy apáról, akinek van két fia. Olyan Istenről beszél, aki úgy tekint ránk, mint gyermekeire. Mi meg úgy tekinthetünk rá, mint Apánkra. Ha csak kicsit is hasonló az Istenben megfogalmazó érzés, mint, amilyet én érzek a gyermekeim iránt, akkor nekem nagyon jó a gyermekének lenni! S nem válaszolhatok mást neki, csak ennyit: Köszönöm, hogy Atyám vagy, s a fiad lehetek! (Szanyi György, Borzsova)
A nap gondolata:
„Ha te megteszed az átlagost, Isten megteszi az átlagon felülit. Ha te megteszed a természetest, Isten megjelenik és megteszi a természetfelettit." (Joel Osteen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése