Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Példabeszédek 22:6)
Gyermekeinket akarva-akaratlanul is neveljük. De nem mindegy, hogy mire! Az alábbi gondolatokat egy gyermek fogalmazta meg:
Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, megetettél egy kóbor cicát. Ebből megtanultam, hogy szép dolog, ha gondoskodunk az állatokról. Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, a kedvenc sütimet készítetted el. Megértettem, hogy az életben apró dogok is válhatnak különleges ajándékká. Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, éppen imádkoztál. Ebből megtanultam, hogy van Isten, akivel bármikor beszélgethetek, és megtanultam, hogy bízzak benne. Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, ebédet főztél és elvitted egy beteg ismerősünknek. Ebből megtanultam, hogy egymásról gondoskodnunk kell. Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, idődet és pénzedet olyan emberekre szántad, akik rászorulnak. Megértettem, hogy akiknek több van, adniuk kell a sajátjukból azoknak, akiknek kevesebb van. Mikor nem is gondoltad, hogy észreveszem, jóéjt-puszit adtál. Ebből megéreztem, hogy biztonságban vagyok és szeretsz engem. Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, könnyek szöktek a szemedbe. Megértettem, hogy az életben érhetnek fájdalmas dolgok is és nem baj, ha ilyenkor sír az ember. Mikor nem is gondoltad, hogy látom, hogyan gondoskodsz rólunk, elhatároztam, hogy én is megpróbálom a tőlem telhető legjobbat adni. Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, mindvégig láttalak. Köszönöm, hogy láthattam mindazt, amiről nem is gondoltad, hogy látom!
A nap gondolata:
Sokszor hullottam térdre, mert meggyőződésem volt, hogy máshová nem fordulhatok. (Abraham Lincoln)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése