Kicsoda szakíthat el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság... vagy éhség? (Róma 8:35.)
Az éhezés nagyúr. Állítólag az emberiség háromféleképpen válaszol rá. Elvándorol, fellázad, vagy belehal. A Biblia első lapjain rögtön találkozunk a vándorlás megoldásával. Ábrahám az éhezés elől menekül egy időre Egyiptomba. Így kerül egész Izrael is József segítségével később Egyiptomba. De olvasunk lázadásról is, hiszen a pusztában Mózes ellen az éhezés miatt lázad fel a nép: Kihoztál minket az egyiptomi húsos fazekak mellől, hogy éhen haljunk a pusztában? - mondogatják vezetőjüknek. De sajnos rengeteg olyan emberről is olvasunk a Bibliában, akinek nem volt módjában sem elvándorolni, sem fellázadni, csak várta az éhhalált. Példa erre a sareptai özvegy, aki azt tervezte, hogy előveszi az utolsó adag kis lisztecskéjét, megsüti az utolsó pogácsát és meghal. De éppen ez a történet mutatja, hogy létezik egy negyedik féle viszonyulás is az éhezéshez. Sőt a Bibliában újból és újból előjön a nép imádságában: az Úr szemmel tartja az őt félőket, kimenti őket a halálból, és az éhségben is eltartja őket. Létezik valami különleges bizalom, ami az ételt, az élet legalapvetőbb mozgatórugóját is Istenre bízza. Ez a bizalom jelenik meg Pál apostol vallomásában: Ki választhat el Krisztustól? Az éhség? Nem - az nem választhat el, hiszen annyit éheztem, üldöztek, majdnem meghaltam - írja, de mindezekben tapasztaltam Krisztus jelenlétét. Sőt meg van győződve arról, hogy sem halál, sem élet, sem éhezés, sem fegyver sem semmi nem választhat el Isten szeretetétől minket. (Fekete Ágnes)
A nap gondolata:
Amit Isten megtehetett kétezer esztendeje, meg tudja tenni a mi időnkben is. (B.Singer)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése