Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. (Róma 12:17)
Egyik ismerősöm néhány hónapja keresztbe tett nekem irigységből. Aztán eljött a nap, amikor tudtam, hogy találkozunk. Azt terveztem, hogy szelíden, de határozottan szóvá teszem neki, hogy mit csinált és mennyire méltatlan volt hozzá, de megígérem, hogy imádkozom érte. Ilyen tervek után olvastam egy reggeli csendességem alkalmával a fenti igét. Rögtön sikerült félretenni az önös érdekeimet. Na, jó, azért annyira nem ment simán. Kellett hozzá, 1,5-2 óra. S mit ad Isten „emberem” rászorult a segítségemre. Csaknem fél órát beszélgettünk és nem hoztam szóba azt, hogy ártani igyekezett nekem. Mégis jó érzés volt bennem. Azért, mert Isten igéje más irányba fordított, mint amerre menni szándékoztam. A rosszra nem válaszoltam rosszal, bár nem is azzal akartam, de könnyen lehet, hogy indulataim elragadtak volna. Urunk azonban tudta ezt és meggyőzött engem a helyes viselkedésről. Tudom, hogy nem mindig vagyok ilyen meggyőzhető, de boldogan hajtottam este álomra a fejem, hogy sikerült engedelmeskednem. Téged melyik ige ragadott meg mostanában és térített el valami emberi ösvényről az Úr útja irányába? (Katona Béla)
A nap gondolata:
Minden embernek, aki Krisztust nem ismeri, vagy csalódott szíve van, vagy olyan szíve, amely olyan dolgok után vágyik, amelyekben egész biztosan csalódni fog. (Vida Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése