Mi van azokkal az embertársainkkal, akik nem szeretik Istent? Nekik nem minden a javukra? Bármily meglepő, azt kell írjam, hogy nincs! Azért nincs, mert nem tudják, de még csak nem is sejtik, hogy javukra lehetne az, ami jelenleg egyáltalán nem örvendetes. Ilyenkor az Istent nem ismerők és nem szeretők a sorsot átkozzák, szitkozódnak, bosszúsak vagy éppen panaszkodnak úton-útfélen. Velük – vagy inkább náluk – az a gond, hogy nem tudnak arról, hogy életük a világ Urának gondviselő kezében van. Nemcsak a hívők, hanem bizony a hitetlenek élete is. Azonban amíg mi ezzel tisztában vagyunk és megpróbálunk ennek megfelelően élni, gondolkodni, cselekedni, addig az Istenről tudomást sem vevők azt hiszik, hogy saját szerencséjük kovácsai. A hívő tudja, hogy szerencséről – éppen úgy, mint véletlenről – szó sem lehet. Amiről szó lehet az az Isten akarata, szándéka és vezetése. Imádkozz a még nem hívő családtagjaidért, barátaidért, ismerőseidért és tégy bizonyságot az Úrba vetett bizalmadról! Élj úgy, hogy az életed prédikáljon arról, hogy akik Istent szeretik, minden javukra van! (Katona Béla)
A nap gondolata:
Ha majd lemegy a Nap. Mi marad? Mit viszel magaddal az éjbe? Bántottál, szerettél, nevettél és féltél. Messze még a holnap reménye. (Károlyfi Zsófia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése