A közelmúltban olvastam egy újságíró merész cselekedetét: kidobta a tévéjét. Illetve az előfizetését, a tévé maradt, de a végeredmény ugyanaz. Manapság ritka, szokatlan és finoman szólva merész húzás ilyet tenni. De bevált a dolog – írja ő. Maradt az internet, maradtak a DVD-k, a könyvek, a beszélgetés. Elolvasva a nevezett írást az a gondolat ötlött fel bennem, hogy bizony ahhoz, hogy az Isten előtti csendet gyakoroljuk, ki kell dobni vagy legalábbis hátrébb kell rangsorolni bizonyos dolgokat az életünkben. Hiszen a csend, főképpen az Isten előtti elcsendesedés nem megfosztja az embert valamitől, hanem épp ellenkezőleg: áldásokat tartogat. Csak a ma embere az a rohanó, a rá sose érő, a mindig elfoglalt ember – nem gyakran van csendben. Igen, rólad és magamról beszélek. Olyan nehéz megállni és az Úr előtt elcsendesedni. Neked sikerül? Minden nap? Törekedj arra, hogy ezzel induljon a napod, ezzel megalapozod az előtted lévő órákat, erővel tölt fel Isten üzenete és áldását mindenben érzed. Ha így élsz, tudod, hogy igazam van. Ha még nem így élsz, tégy próbát: indítsd napjaidat az Úr előtti csendben (ima, igeolvasás) és a hatás nem marad el… (Katona Béla)
A nap gondolata:
A világ Isten szőtte szőnyeg, mi csak a visszáját látjuk itt, és néha - legszebb perceinkben - a színéből is valami. (Reményik Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése