Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül. (4Móz 11:4-6)
Amikor megalkotta Isten az embert, egy érdekes irányultságot teremtett mindnyájunk földi lényébe: előre felé néző arccal ajándékozott meg, és mozgásunk, járásunk iránya is előre mutat. Hátul nincs szemünk, napunk nagyobbik részében elképzelésünk sincs, mi zajlik a hátunk mögött. Talán túlontúl lekerekített, de vehetjük úgy, hogy számunkra az a valóság, ami előttünk van. Isten így látta jónak, hogy ilyennek teremtsen bennünket. Nyílván okkal történt ez. Jelzi ez, hogy előre felé kell néznünk, ez a cselekvésünk, tervezésünk iránya és valódi életterünk az előrefelé. S ha ez felborul, jönnek a bajok. Ki ne látott volna már olyan paródiát, amiben a főszereplő úgy akart előrefelé menni, hogy közben nekiment valami oszlopnak és összetörte magát. Annyira bámészkodott hátrafelé, hogy pórul járt. Bizony nem jó hátrafelé tekintgetni! Abból bajok szoktak származni. Persze szükség van például visszapillantó tükörre – mondjuk az autóban. A visszapillantó tükör segíti az előrehaladást. De ha valaki túl sokat bámészkodik benne, akkor a baleset ugyanúgy elkerülhetetlen… (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése