Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül. (4Móz 11:4-6)
A mai Igében egy hátrafelé tekintő népet látunk. Izrael népe a pusztában van, az Isten ott táplálja őket mannával, a legédesebb eledellel, ami létezik. S a nép felkel és egy nagy, kollektív emlékezésbe kezd, akkor hangzik el mai Igénk. Isten népe hátratekint. De ez egy veszélyes visszatekintés. Telve van szívük felhánytorgatással az egyiptomi szabadításért, aminek máskülönben örülni kellene. Megszépült a múlt! Ó, mennyire ilyenek vagyunk, mi emberek! Ha bánt a jelen, akkor valami fogódzót keresünk a múltban, ami a hátunk mögött van. De vajon valóban olyan jó volt Egyiptomban? Hiszen ostorozták, dolgoztatták őket, fiaikat a Nílusba dobták, népirtás volt kihirdetve ellenük. S ők azt a hitvány eledelt emlegetik, mert éppen éhesek. Időnként a múlt nagyon meg tud szépülni! Főleg, ha nagyon erős a hiányérzete az embernek. Szinte kifordítja az embert magából. Elkeseríti, előhozza szívéből, ami igazából benne van, lázadóvá, hamis emlékezővé teszi. Hány ilyen múltba révedő szempár van ebben a mai világban is! Nem tudnak előrefelé nézni, mert jobb napokra emlékeznek. Talán annyira elviselhetetlen a jelen, gonoszabbak az emberek, alig van jövőkép, és a múltat hívják segítségül, ami vigasztaló lehet. De biztos, hogy a múlt olyan jó volt? Most jónak mondják, de valószínű azért nem tartott örökké, mert hazugság volt az egész. Csak látszat. Lehet ilyen látszat volt egy ember, lehet ilyen látszat volt egy politikai rendszer, bármi. Vigyázzunk: megszépülhet a múlt, de csak a gondolatainkban, csak mi érezzük így… (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Az embernek lelke van, amely hinni és repülni tud, s ez a lélek halhatatlan és farkasszemet néz a világgal. (Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése