Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. (Zsolt 50:15)
Emberi életünket átszövik a nyomorúságok. De a hívő ember Istenhez fordul, kéri szabadítását és bízik az Úr segítségében. Meg is kaptuk már életünk magunk mögött hagyott valamennyi szakaszában. De mindezért dicsőítettük Őt? Az Ige és abban az Úr ugyanis azt kéri tőlünk, hogy nyomorúságunk idején hívjuk Őt segítségül. Bízzunk szabadításában, mely vitathatatlanul bekövetkezik életünkben. De itt ne álljunk meg: dicsőítsük az Urat érte. Ha ezt megtesszük, akkor kifejezzük vele, hogy tudjuk, tényleg Isten segített rajtunk, tényleg Tőle jött a szabadítás és hálásak is vagyunk Neki mindezért. Ne felejtsd el dicsőíteni az Urat! Megteheted ezt nemcsak utólag, hanem már előre is. Vagyis még azelőtt, hogy megtörténne a Tőle jövő szabadítás életedben. Ezzel a feltétel nélküli bizalmat mutatod meg az Úrnak. Vajon így bízunk benne és így tudjuk őt dicsőíteni?
A nap gondolata:
Csak a hálás ember lehet boldog ember, csak a hálás ember elégedett ember, csak a hálás ember kiegyensúlyozott lélek. S mégis ezt az egyet, a háládatosságot tanuljuk meg legkevésbé. (Ravasz László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése