Ekkor Sámson felesége elkezdett sírdogálni, és ezt mondta: Mégiscsak gyűlölsz, és nem szeretsz engem! Találós kérdést adtál fel népem fiainak, és nekem se mondod meg a megfejtését. De ő azt felelte neki: Hiszen még apámnak és anyámnak se mondtam meg, hát neked mondjam meg? (Bírák 14:16)
Mai Igénkben a friss házas Sámsonnak panaszkodik felesége. Amire szeretnék ebből rámutatni az a Sámson házasságának és valamennyi hasonló házasságnak tragikuma. „Apámnak és anyámnak se mondtam meg, hát neked mondjam meg?” Ezt kérdezi Sámson a neki panaszkodó feleségének a lakodalmuk idején. Ez az egy mondat legalább két dologról árulkodik, ami gátja a boldog házasságnak.
Az első dolog, ami boldogtalanságot idéz elő, ha a házas emberek szívében szüleik előrébb vannak, mint a társuk. Félreértés ne essék: kell szeretni a szülőt, ha már megházasodtunk akkor is, de Isten igéje azt mondja: „elhagyja a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy testté.” A házastárs a szülő elé lép a házasságban. Ezzel nehéz szembesülni a szülőnek is. Fájdalmas és nehezen feldolgozható esemény, folyamat ez. De ennek így kell lennie, különben a boldog házasságnak esélye sincs. Nálad hogy volt vagy, hogy van ez? Akár a Te házasságodról, akár a gyermekedéről van szó, világosan kell látni a szerepeket és a célt.
A második boldogság gátló tényezőről holnap szólok, de próbáld meg kitalálni mi lehet az!
A nap gondolata:
Aki diadalmaskodva azt jelenti ki, mint házasfél: “nekem van igazam” az nem ismeri az igazi szeretetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése