Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. (ApCsel 2:41-47)
„Nekem is ilyen gyülekezet kell! Pontosan ilyenről álmodom.” Mondhatná bárki közülünk. Miért? Mert nem növekszik a Hajdúsámsoni Református Egyházközség gyülekezete, - de a Magyarországi Református Egyház tagjainak létszáma sem - naponta az üdvözülőkkel. És azt is be kell vallanunk helyi szinten, hogy nem kedvel minket az egész város. Mi ennek a gyökere? Nem szociológiai, egészségügyi, társadalmi, politikai, vagy akár gazdasági okokat kell keresni. Ennek egy nem is annyira különleges, a Szentírásban olvasható oka van: nem dicsérjük Istent az életünkkel…
… magyarra fordítva: nem odaszánt, nem Istennek felajánlott élet a mi életünk. Ugyanis itt, az ember életének irányultságáról van szó. Ez az irány pedig a vízszintes irány. Jobb és bal, kelet és nyugat. Pályázat és támogatás, lobbi és normatíva irányultsága. És eközben nem a naponta megélt növekedés, hanem a folyamatos csökkenés tapasztalható egyházunkban. Ezen a ponton látszik és érződik igazán, hogy Jeruzsálemben, a Pünkösd utáni napok, évtizedek, éppen a tanítványok életének a nem vízszintes beállítottságáról szóltak…(Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy nem tudod, mikor végeztél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése