Ezek pedig kitartóan részt vettek a… közösségben…(ApCsel 2:42)
Amikor közösségről beszélünk, arról álmodunk, éppen nem a határokat kell látni, hanem a határtalanságot. Közösségben gondolkodva ugyanis nem ragadok le magamnál, a saját határaimnál, hanem tovább lendülök a másik irányába és legyőzve akadályokat, részt veszek az ő életében.
Amikor valaki arra hivatkozva nem járt templomba, hogy otthon is tud imádkozni, azt mondtam neki: Amikor egy esküvőre meghívják Önt, miért nem mondja azt, hogy „Kedves Fiatalok! Ne haragudjatok, de én, nem megyek el a lakodalmatokra, mert én, itthon is tudok csigatésztás húslevest és rántott húst enni.” Erre emberünk szinte felháborodva ezt mondta: „Csak nem sértem meg az ifjakat, hogy nem veszek részt az ünnepükön?”
Nos, erről van szó. A részvételről. Lehet otthon is imádkozni, sőt, ezt mindennap gyakorolni kell, de Istent sérti meg az ember, ha vasárnap nem vesz részt az istentiszteleten. Ez a záloga annak, hogy a határok megnyíljanak, és hét közben részt vegyek a másik ember életében is. (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Amikor ablakunkat kinyitjuk a menny felé, a menny ablaka is kinyílik számunkra. Isten a nyílt szívűséget bőkezűséggel viszonozza. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése