Ezek pedig kitartóan részt vettek a… kenyér megtörésében…(ApCsel 2:42)
Akkoriban minden étkezésük során megtörtént a kenyér megtörése. Mondhatni, szinte ez volt a lényege; természetesen a testi táplálkozást sem nézték le. Bár voltak, akik éppen az étkezésnek tulajdonítottak nagyobb jelentőséget, ami ellen Pál apostol tiltakozik. Egyenesen kimondja a korinthusiaknak, hogy ilyenkor „nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze.” (11,17) Tehát ennek az asztalközösségnek méltósága volt és méltósága van mind a mai napig is!
A legnagyobb méltóságot a kenyér megtörése, éppen attól kapta, hogy a Megváltó Krisztus áldozatára való emlékezés egyik legihletettebb formája volt. Biztos talált volna másik formát is a mi Istenünk, mely segített volna nekünk embereknek abban, hogy ezt a helyettes és megváltó áldozatot el ne felejtsük, de Ő, így látta jónak, hogy ez, a kenyér megtörése, az asztalközösség legyen az az aktus, amikor az Ő népe részt vesz az üdvös emlékezés csodájában. (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Gyakran kicsinyke gyermek tolvajok másznak be egy-egy keskeny ablakon vagy egy résen a házba, hogy a nagyobbaknak ajtót nyissanak. (Servier)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése