Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas. (2Tim 2.20-21)
Az adventi várásnak kettős arca van. Lehet külső- és belsőképpen várni. A külsőre odafigyelők kidíszítik a lakást, hangulatot teremtenek a karácsonyra készülődés heteiben, adventi koszorúkat helyeznek az asztalra, ünnepi ajtókopogtatót a házba betérő elé. Önmagukban persze nem rosszak ezek, de az már igen, hogy a legtöbb ember számára kizárólag ez jelzi az ünnep közeledtét.
A külsőségek között várók mellett azért hisszük, vannak még olyanok, akik szív szerinti belső világukat felékesítve várják az ünnepet. Belőlük van kevesebb. Ők előveszik a Bibliát, imádkozva várnak Jézus születésének ünnepére, elolvasnak egy adventi verset, s amiben mindezt össze lehet foglalni: taníthatóak maradnak. Tudják, hogy nincsenek még készen, nyitottnak kell maradniuk, hiszen az advent is a felkészülés, a többre taníttatás alkalma. A világ egykor így várta a legnagyobb tanítót, Jézus Krisztust. Várta, hogy megszülessen végre. Aki mikor eljön valami olyat fog hirdetni életével és szavaival az embernek, ami alapjaiban fogja megváltoztatni hallgatói sorsát. Már amikor köztünk járt, tanítása biztonságérzetet adott, lénye gyógyított sokakat, gondoskodva táplált, egyszóval életminőségét is emelt. Most, advent utolsó napjaiban ugyanezt a Jézust várjuk! Aki a bajba jutott embert ma is valami másra akarja megtanítani, mint amit a világ elé ad. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Bármi legyen is, amire figyelmünket leginkább fordítjuk, erősebbé fog válni az életünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése