Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas. (2Tim 2.20-21)
Érdekes, ahogyan a ma élő emberek a tanításhoz viszonyulnak. Az egyik csoport nem látja szükségét. Kijárta a maga iskoláit, és a munka, az élet más. Sokan ezt vallják egész életükkel. Nem taníthatóak, nem figyelmesek az intésre, bezárkóznak, megvannak a maguk világában. A másik csoport számára ellenben nagyon is fontos a tanítás, csak ők ott vétik el, hogy olyan helyről fogadják a tanítást, ami nem tiszta forrás, s ezért eltévelyednek, s végső formájában csalódnak. Ma nagyon sok olyan tanítás, tréning és kurzus érhető el, ami nemcsak ismereteket ad tovább, hanem pozitív életszemléltre tanít, újkori filozófiákat kedveltet meg, keleti misztikát ad tovább. Van szükség ma is a tanításra, létezik lelki-szellemi szükség, csak nem az Úrhoz jönnek az emberek, hogy csillapítsák szomjúságukat, hanem ahogyan Jeremiás prófétánál olvassuk, az élő víz forrását elhagyva, "repedezett kutakat keresnek" maguknak, melyek nem tartják a vizet. Napjaink autonóm, függetlenségre törekvő embere elutasít egy őt tanító Jézust. Hiszen maga akarja megvalósítani az életét és ehhez igénybe vesz eszközöket, időnként még akár Jézust is, de nem kizárólagos módon kötődik tanításához. Egy válogató vallásosság ez, ami próbál mindenhonnan boldogság-szeleteket lecsípni, s ezekből egy saját, testreszabott világot és ünneplést alkotni. Pedig adventben élni, belső világunkat felékesíteni, tiszta tanítást várva lehet. Vegyük ezt komolyan. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A könyvre kiadott pénz látszólag kidobott pénz. Mint a vetőmag. (Gárdonyi Géza)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése