Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. (1Thess 4:13)
A temetőkben olvasható sírfeliratok nagyon sokat elárulhatnak a családtagok hitéről. Egyik temetési szolgálatom alkalmával lettem figyelmes egy rövid sírfeliratra: Haláloddal mindent, mindent elvesztettünk! Egy huszonévesen elhalálozott fiatal sírján olvastam ezeket a szavakat. Ha valaki fiatalon meghal szeretteink közül, tagadhatatlanul mélyen érinti az embert. Nem könnyű felállni a padlóról, de tényleg egy másik ember jelenti a mindent számunkra? Ha családtagjainkat nagyon szeretjük, akkor sem kellene, hogy ők jelentsék a mindent számunkra. A hozzánk legközelebb álló emberek is halandóak ugyanis, akiket Istentől ajándékba kapunk egy időre, de nem azért, hogy a mindent lássuk bennük, hanem azért, hogy nagyon szeressük, ám ezzel együtt is a helyükön kezeljük őket. Isten akar lenni a minden életünkben. Ő nem mulandó, hanem örökkévaló, Őt nem fogjuk soha elveszíteni. Sőt, a belé vetett hit tudja, hogy elveszített szeretteinket is visszakapjuk majd az örökkévalóságban. Hiszed ezt?
A nap gondolata:
Forrás mellett senki sem sírt azon, hogy meg fog szomjazni, fa tövében, hogy nem lesz árnyék, Isten közelében, hogy nem gondoskodik róla. (Ravasz László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése