Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Máté 5:4)
A síró ember boldog ember? Gyakran nem. Bár vannak örömkönnyek is, de általában a fájdalomtól szoktunk sírni. Mire gondolhatott Jézus mégis ezzel a mondatával? Szerintem arra, hogy vannak megkeményedett szívű emberek, akik már sírni sem tudnak, de aki vállalja a könnyeit Isten előtt, az az Úrtól vigaszt kaphat. Legyenek ezek a könnyek a bűneink miatti bánkódás könnyei, vagy éppen a szenvedés, a gyász könnyei, ezekből is meg tud vigasztalni Isten. Sírtál már valaha bűneid felett? Átérezted már valaha, hogy Jézus miattad és helyetted szenvedett? Érted kapta a töviskoronát és a szegek kínjait. Érted halt meg. Érted Te ezt? Nem kell ezeken a sorokon mindig könnyezni, de aki soha nem könnyezett még ezen gondolatokra, az lehet, hogy nem engedte át szívét teljesen az Úrnak. Pedig Isten kész a megtört szívűt vigasztalni, magához vonni, bátorítani…
A nap gondolata:
Ne utasítsd el a szeretetet, amikor vigasztalásra szorulsz. (Dowrick)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése