Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)
Az újságban olvastam, hogy a rokonok szerint a férfi halálához a munkanélküliség okozta stressz alapvetően hozzájárult. A hír megállásra késztetett azon a hideg, felhős reggelen. Én épp olyan voltam, mint az a férfi: ugyanolyan korú, ugyanott éltem, ugyanakkor bocsátottak el engem is a munkahelyemről. Otthon üldögéltem, miközben feleségem - és látszólag mindenki más - munkában volt. Feleslegesnek éreztem magam, mintha a világ nélkülem haladna tovább. Rájöttem, hogy a magány, a depresszió, a félelem és reménytelenség idején sokkal inkább Istenhez kell fordulnom, bízva benne, hogy jó terve van számomra. A mai olvasmány azt mondja, hogy Jairus nagyon aggódott haldokló lánya miatt, de Jézus azt üzente neki: "Ne félj, csak higgy!" (Mk 5,36). Hozzá hasonlóan fontos nekem is, hogy az élet több, mint az étel, és a test, mint az öltözet (Mk 6,25). Isten tudja, mire van szükségem, és azt meg is fogja adni (Fil 4,19). Isten megújítja ezt az ígéretet, ezt a reménységet és vigasztalást minden nap kezdetén. A munkanélküliség pusztájában való vándorlásom egy lelki növekedést és egy új irányultságot hozhat az életemben. (Forrás: Csendes Percek)
A nap gondolata:
Bízzunk Isten erejében, inkább, mint emberi erőfeszítésekben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése