Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. (Máté 4:1)
Nemcsak Jézust kísértette meg a Sátán, hanem minden kor hívő emberét is megkísérti. Ezekre a kísértésekre úgy kell tekintenünk, mint Istenbe vetett hitünk támadásaira. A Sátán célja nem kevesebb, mint minden embert távol tartani az Úrtól. Aki még nem ismeri az Urat, azokkal kevés dolga van, vagy szinte semmi. Aki Isten gyermekének vallja magát, azok viszont számíthatnak gyakori támadásaira. A Sátán, vagyis az ördög ma is azon fáradozik, hogy Isten gyermekeit eltántorítsa az Úr szolgálatától, magától Istentől, és ezáltal embertársaitól is. Keresi a gyenge pontjainkat! De vajon mi ismerjük a sajátjainkat? Egyik eszköze az ördögnek, hogy tele akarja zsúfolni úgy az életünket, hogy ne érjünk rá Istennel való kapcsolatunk ápolására. Hiszen, ha hanyagoljuk az igeolvasást, az imádkozást, akkor lazul az Úrral való kapcsolatunk, ez pedig kihatással lesz családtagjainkkal, barátainkkal, munkatársainkkal való kapcsolatainkra is, sőt a munkánkra, de még a pihenésünkre is. Ha nem vagyunk elég közel az Úrhoz, akkor feszültebbek, idegesebbek, nyugtalanabbak leszünk. Hamarabb kiborulunk, kiakadunk, kijövünk a sodrunkból. Nem úgy szólunk egymáshoz, hogy abból a másik a bennünk lévő szeretetet érezze, így téglánként, de hamar fal épülhet ember és Isten, ember és ember közé. Illenek rád az előbbi gondolatok? Keresd az Úr közelségét!
A nap gondolata:
A kísértés nem szégyen, hanem nélkülözhetetlen része az emberi élet küzdelmeinek. Kerüljünk ki győztesen belőle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése