Ekkor elhagyta őt az ördög… (Máté 4:11)
A Sátánról azt olvassuk, hogy elhagyta Jézust. Hozzátehetjük ehhez, hogy egy időre. Aztán visszatért, hogy még erőteljesebben kísértse meg. A legnagyobb kísértés az volt Jézus életében, hogy ne haljon meg Ő, az ártatlan, a bűntelen a bűnösökért. „Szállj le a keresztről!” – ordítozták ördögien sokan a keresztje alatt. Megtehette volna, hogy istenségét megmutatja a keresztről való leszállás által, de akkor nincs megváltás, akkor nincs bűnbocsánat semmilyen bűnre és nincs örök élet. Jézus ezt nagyon jól tudta, ezért nem szállt le a keresztről, hanem elszenvedte értünk, helyettünk és miattunk a szörnyű kínhalált. Mert szeme előtt az Atya Isten dicsősége és az emberek üdvössége volt.
Jézus tökéletesen megvalósította Jakab apostol sorait, aki így ír levelében: Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.(Jakab 4:7-8) Jézus földi élete a mennyei Atyának való engedelmességről, a vele való szoros kapcsolatról szólt, és az Úr nevében ellenállt az ördög kísértéseinek, támadásainak. Kívánom, hogy ezek az igei gondolatok adjanak bíztatást mindnyájunknak. Hiszen támadások, kísértések bennünket is érnek, de mi tekintsünk Istenünkre, Őt keressük és az Ő dicsőségét munkáljuk, az ördög mesterkedéseinek pedig az Úr nevében álljunk ellen. Ez nem könnyű vállalkozás, de így lesz áldás életünkön és gyülekezetünkön is, mely ezáltal egy hitében, szeretetében, sőt létszámában is növekvő közösséggé válhat.
A nap gondolata:
Egy fára nézve nem az a végcél, hogy gyökeret eresszen, hanem hogy gyümölcsöt teremjen. (M.C.Kellen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése