2012-06-02

Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló… (1Korinthus 15:10)

Mindenki egyedi teremtése az Úrnak. Egyedi feladatunk, küldetésünk van. Olyan, mint te vagy, senki nincs ezen a világon. Időnként beleeshetünk abba a hibába, hogy szívesen cserélnénk valakivel. Más bőrében könnyebb lenne – gondoljuk. Téves ez a gondolkodás. Légy önmagad! Légy az, akinek Isten teremtett, végzed azt, amit az Úr rád bízott. A következő történet segít jobban megvilágítani ezeket a gondolatokat:  

Egyszer a király sétára indult a királyi kertben. Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.

A tölgyhöz fordult.

- Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő - mondta a tölgy.

A fenyőre nézett.

- Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
A szőlőhöz lépett:

- Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.
- Azt gondoltam, - szólt az árvácska - amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot.
Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.

Ugye már nem akarsz más lenni, mint önmagad a Krisztusban?

A nap gondolata:

Arra vagyok elhívva, hogy az én lényem kicsiny edényébe magának Istennek titokzatos, tökéletes élete csorduljon bele, és megtöltse azt színültig. (Viktor János)