Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban. (1Tim 4:12)
Pál apostol azt javasolja Timóteusnak, hogy azokkal szemben, akiknek probléma az ő fiatalsága, neki ez ne jelentsen gondot. A fiatalság egy állapot, ami majd elmúlik. Viszont tehet olyat, ami bár idővel szintén elmúlik, mert a feledés homályába merül, de az emberi lelkekben nyomot hagy: ez a példaadás. A múltkorában egy gimnázium igazgatója fogalmazta meg kollégáival való beszélgetésében arra a véleményre reagálva, hogy a mai fiataloknak nincs példaképe, hogy rosszabb a helyzet: mi vagyunk a példaképeik. Nekünk is át kell éreznünk felelősségünket: példát adunk, akár akarjuk, akár nem. Látnak bennünket gyermekeink, a munkatársaink, a barátaink. De mit látnak? Építő, Krisztusra mutató és követendő az a példa, amit mások elé élünk vagy inkább taszító, Krisztus nevére gyalázatot hozó, negatív példát látnak tőlünk? Légy példa! Erre kér az Ige. Hol és hogyan lehetsz azzá? Gondold végig, van talán rá pár perced…
A nap gondolata:
A Szentlélek nemcsak bűnirtó tűzként akar hatni bennünk, hanem szívünket a Krisztusért lángra gyújtó tűz gyanánt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése