Én nyomorult ember! (Róma 7:24)
Nyomorultak vagyunk. A bennünk lakozó bűn miatt. Erről azonban sokan egyáltalán nem tudnak. Miért? Mert hamis mércével élik mindennapjaikat. Önmagunk vagyunk a mérce, vagy esetleg más emberek. A legtöbb ember ugyanis jónak tartja magát. Vannak, akik fennen hirdetik önmagukról: Én jó ember vagyok. Esetleg azt tartják magukról, hogy nem vagyok én rosszabb ember, mint más. Érdemes is feltenni önmagunknak a kérdést: Hány jobb embert ismerünk magunknál? Fel tudnánk sorolni néhányat név szerint? Ugye milyen nehéz? Nem sok önmagunktól jobb embert ismerünk, de lehet, hogy egyet sem. Ha mégis, akkor úgyis addig keresünk a másik életében gyengeségeket, hibákat, bűnöket, hogy kijelenthetjük: valójában ő sem jobb ember nálam. Tökéletességet nem lát senki önmagában, aki elég józanul gondolkodik és ez már hivatkozási alapul is szolgálhat: Senki sem tökéletes. Ez a gondolat tökéletesen helytálló, de ezt mi önmagunk és bűneink mentegetésére szoktuk felhozni. Akkor mondjuk általában, amikor keressük a mentségeket. Ebbe a mondatba mindig belekapaszkodhatunk… Nem egy nyomorult napot akartam szerezni neked, csupán az a célom, hogy gondolkozz el az olvasottakon és bízz, mert Istennél van megoldás!
A nap gondolata:
Isten vigasztalása oly felséges, hogy azért érdemes hordozni a kínt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése