Én nyomorult ember! (Róma 7:24)
Hogy mennyire viszonylagos a bűn az emberek között, arra álljon itt egy példa. A közelmúltban énekkarunk a tiszalöki börtönben járt és csaknem egy órás szolgálatunk végén hitépítő prospektusokat osztogattunk az alkalmon jelenlévő csaknem 100 fogvatartott között. Az egyik börtönviselt ember ezt mondta énekkarunk egyik tagjának: Megöltem az anyósomat, de nem gondoltam, hogy ez bűn. Lehet azt mondani erre, hogy ez extrém eset, amit elfogadok, de élnek közöttünk olyanok, akik ennyire nem észlelik, hogy mi a bűn és hogy valami mennyire az. Persze ennek a hátterét is lehetne boncolgatni, hogy milyen családba született, hogyan nevelték, vagy éppen nem nevelték az illetőt…
Egy másik példát is hadd mondjak: a gyermekekre megszületésük utáni napokban, hetekben, hónapokban, nem ritkán az első néhány évben sokan azt mondják, hogy milyen tiszták, ártatlanok (lélekben). Pedig nem azok! A Biblia szerint nem azok. Egyik énekünk fogalmaz a következőképpen: Mert én anyám méhében, fogantattam vétekben e világra lettem eredendő bűnben, kárhozatos esetben. Ez pontosan így van: két bűnös embernek nem lehet bűntelen, ártatlan és tiszta gyermeke. Már a fogantatáskor nyilvánvaló, hogy egyetlen gyermek sem tiszta és ártatlan Isten előtt…
A nap gondolata:
Isten nem sújt kettős teherrel, de ha mégis megteszi, kettős erővel ruház fel. (Ravasz László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése