Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Róma 8:38-39)
Pál apostol itt a hitéről vall. Annak szilárdságáról. Az ő Istenbe vezetett hite kikezdhetetlen meggyőződés. Az Úrba vetett hit nem egy ingatag és bizonytalan dolog. Vagy, ha az, akkor még csak az elején jár valaki a hit útjának. Az igazi hit ilyen szilárd alapokon nyugvó meggyőződés. Az Úrba vetett hit olyan, amelynek nem árt semmi, mert Istenre tekint. A hívő ember soha nem önmagában bízik, hanem abban az Úrban, aki biztosítja őt afelől, hogy velünk van minden nap a világ végezetéig, hogy bár elfáradnak és elcsüggednek az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Életünk nehézségei és az azokon való túljutás mind-mind megerősíthetik Istenbe vetett bizalmunkat. Ilyen sziklaszilárd hite nem egyik pillanatról a másikra lesz az embernek. Ha te ezt a hosszú mondatot még nem tudod szíved teljességéből kimondani, ne keseredj el: bízz az Úrban és vedd Őt észre életed valamennyi helyzetében. Akár jó, akár rossz ér, bízz az Úrban! Akár temeted valamely szerettedet, akár esküvőre készülsz, keresd az Úr jelenlétét! Így erősödik meg folyamatosan a hited Istenben és jutsz el arra a meggyőződésre, melyet Pál apostol megfogalmazott, és amely teljes bizonyosság volt életében. Miken is ment keresztül Pál? A 2. korinthusi levélben így vall erről: Többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ennyi nehézség nem tudta őt Istentől eltántorítani? Nem, sőt, megerősödött hitében. A nehézségek bennünk is kétféle reakciót válthatnak ki: távolabb vagy közelebb kerülünk Istenhez. Az a kérdés, hogy látjuk-e az Urat akkor, amikor szenvedünk, látjuk-e velünk való kegyelmét, hozzánk való jóságát, vagy sem? Higgy az Úrban rendületlenül, mert semmi, ismétlem: semmi nem tud elszakítani az Ő Jézusban megjelent szeretetétől!
A nap gondolata:
Ne kételkedj! Tégy mindent Isten kezébe, hagyj mindent Isten kezében, végy mindent Isten kezéből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése