Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait… (Máté 13:11)
Biztosan láttunk már olyan gyermeket, fiatalt, aki sokra tartotta magát, beképzelt volt és úgy élte a mindennapjait, mintha ő lenne a világ közepe. Sok esetben fel lehet fedezni azt az ilyen életek mögött, hogy minden megadatott nekik, hiszen a szülei dolgoznak, és a szükségesen is túl lett megteremtve nekik minden. Talán emiatt nem tudják az ilyen életek, hol tartanak. Hiszen meddig jutnának a szüleik fáradozása nélkül? Nem túl messze. Talán még éheznének is, vagy ott fagynának meg a hidegben. Valahogy így éli az emberiség is az életét, Isten vonatkozásában. Mennyi fölösleges elbizakodottság van a felnőtt társadalom élethez, sőt egymáshoz való hozzáállásában! Milyen sokra is tudja tartani magát Istennek legbecsesebb teremtménye, az ember, s közben mennyire vak, hogy naponta eszébe vésse: bármije, ami van, Istentől származik. Ő teremtett meg mindent, ami az élethez szükséges, s nem az ember keze csinálmánya az. Úgy is mondhatnánk, hogy mindent Isten végez. Isten tartja az alapjait mindenféle létezőnek, Ő az, aki gondviselése folytán felügyeli a világot. S hol vagyunk mi, törékeny emberek, hogy olyan nagyra tartsuk magunkat csak a legkisebb dologban is. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A keresztyén élet nem csupa mosolygás, de azért a szenvedések között is tud mosolyogni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése