Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére… (ApCsel 3:1)
Újabb fontos dolgot tudunk meg a tanítványokról: nemcsak templomba jártak, hanem rendszeresen imádkoztak. Ez igaz volt Jézus szűk tanítványi körére és az első keresztyénekre egyaránt. Nemcsak egyedül, hanem közösségben is gyakorolták hitéletüknek e fontos elemét. Jakab apostol ezért is írhatta levelében: Nagy ereje van az igaz ember buzgó könyörgésének. Nem azért írta ezt, hogy valami nagyot fogalmazzon meg, hanem azért, hogy valami igazat, bátorítót írjon. Azért írhatta, mert ez egy megtapasztalás volt. Mi, ma élő tanítványok felfedeztük már az ima erejét? Az ima által ugyanis emberi életek változhatnak meg, mert Isten imádságot meghallgató, azokra válaszoló hatalmas Úr. Ne hagyjuk ki azt a hatalmas lehetőséget életünkben, hogy az élő Istent, a világ Urát keressük, hogy az Ő segítségét kérjük betegség, gyász, bűnök vagy éppen egyéb terhek hordozása idején. Kérjük vezetését, gondviselését ne csak saját életünkre, hanem vigyünk elé könyörgéseinkben minél több embert. Ne ragadjunk le csak a szűk családi körünknél, hordozzuk imában rendszeresen a körülöttünk élőket, településünk egészét, gyülekezetünk növekedését. És még lehetne folytatni a sort hosszan. Tudom, hogy manapság kevés az időnk, de ne ezt hanyagoljuk el! Osszuk be másképpen a mindennapjainkat! A Krisztus utáni I. században élő keresztyének így tettek. Péter és János is templomba ment az imádkozás idejére. Te is gyakorlod ezt?
A nap gondolata:
Sokan mondják: “Minden időben lehet imádkozni.” – Tudom, hogy lehet, de attól tartok, hogy akik nem imádkoznak rendszeresen, nagyon ritkán imádkoznak. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése