Keresés ebben a blogban

2012. szeptember 13., csütörtök

2012-09-12

Isten gyülekezetének, amely a Korinthusban van... (2Kor 1:1)
Kinek, kiknek szól ez a levél? Az apostol az írja, hogy Isten gyülekezetének. Ez is egy nagyon beszédes gondolat, hiszen Pál apostol alapította a korinthusi gyülekezetet, az ő munkássága nyomán, a második missziói útja során ment el Korinthusba, ebbe a hatalmas kikötővárosba. Prédikált ott az embereknek, és létrejött egy keresztyén közösség. Mégsem azt mondja, hogy ez az én gyülekezetem, miattam jött létre, hanem nagyon jól tudja, hogy ez a gyülekezet nem az övé, és a gyülekezet létrejötte sem az ő érdeme. Azt írja az első korinthusi levél 3. részben, hogy: Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. (1Kor 3:6-7) Micsoda alázatot látunk ezekben a sorokban. Tényleg nincs Pálban emberi dicsekvés, nincs benne önmagát nagyra tartás, hanem egyszerűen azt mondja, hogy ez az Isten gyülekezete, mert ugyan emberek munkálkodtak benne és érte, de Isten nélkül semmi nem történhetne. A fülemben csengenek egy lelkipásztornak a szavai, aki azt mondta egyszer, hogy neki nagyon bántja a fülét, amikor azt mondja valamelyik lelkész az általa pásztorolt gyülekezetre, hogy az az én gyülekezetem. Mert nem a mi gyülekezetünk egyik sem, amelyben szolgálunk az sem, hanem az az Isten gyülekezete. Mennyire igaza van. Én sem mondhatom a tiszavasvári református gyülekezetre, hogy az az én gyülekezetem. Mert volt itt előttem is, és lesz majd utánam is gyülekezet. Ez is az Isten gyülekezete. Természetesen érzem a felelősségemet a gyülekezet élete, mindennapjai, jelene és jövője kapcsán. Minden gyülekezeti tagnak tudnia kell, hogy felelősek vagyunk ezért a közösségért, de ez a gyülekezet az Isten gyülekezete. Ez olyan megnyugtató, bátorító, vigasztaló, erőt adó számunkra. Mert ha ránk lenne bízva, akkor lehet, hogy tönkremenne rövid úton. De ez Isten gyülekezete. Ő munkálkodott már benne évszázadokkal ezelőtt, és hisszük, ha mi már nem leszünk az élők sorában, akkor is Ő fog benne munkálkodni. Te hogyan tekintesz arra a közösségre, melynek tagjai vagy?
A nap gondolata:
Ahogyan vagy, úgy jöhetsz, de ahogy vagy, úgy nem maradhatsz.(Celler)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése