Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. (János 15:13)
Egy család súlyos autóbalesetet szenvedett. Misi, a két fiútestvér közül a fiatalabbik, súlyosan megsebesült, és vérátömlesztésre volt szüksége. Misi nyolc éves bátyjának, Daninak megegyezett a vércsoportja az öccséével. Édesapja leült mellé, és elmagyarázta neki, miért szükséges ez a vérátömlesztés, és hogy milyen csodálatos lesz ez Misi számára. Rövid hallgatás után Dani azt mondta:
- Jól van, apa, odaadom a véremet Misinek, hogy meggyógyulhasson!
A kórházban félliternyi vért vettek Dani vénájából. Csak miután kivették a tűt, fordult édesapjához, s miközben könnyek peregtek le az arcán, azt kérdezte:
- Apa, mikor halok meg?
Az édesapa döbbenten eszmélt rá, hogy Dani félreértette a véradásról szóló magyarázatot. Úgy értette, hogy az összes vérét oda kell adnia, hogy megmentse öccse életét. Azt hitte, hogy amikor a véradás befejeződik, ő meg fog halni. Mégis beleegyezett, hogy kistestvérén segítsen.
Jézus nemcsak fél liter vért adott nekünk, hanem egész életét odaáldozta mindnyájunkért. Ráadásul nemcsak a barátaiért, hanem az ellenségeiért is. Dicsőség Neki mindezért! Bennünket pedig mindez hálából arra indít, hogy ahol és akin tudunk, segítsünk. Akár véradásról van szó, akár másról…
A nap gondolata:
Az Istenért való fellelkesülés még nem az Istennek való odaszánás. (Kroeker)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése