Foglyul ejtett gondolatok – 1.
Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. (2Kor 10:5)
Ez a levél kétségkívül Pál apostol legszemélyesebb hangvételű levele. Keletkezési körülményei a következőek: Pál sokat munkálkodott ebben a gyülekezetben, és egyik nap azt kapja hírül, hogy a gyülekezetbe olyan tanítók érkeztek, akik Őellene hangolták azokat, akiket elindított a hit útján. Ezek a tanítók zsidókból lett keresztyének voltak, akik elfogadták az evangéliumot, de követelték saját maguk számára az apostoli címet is. Annyira határozott lett a fellépésük és a tanításuk, hogy többen hallgattak rájuk és odáig ért a dolog, hogy a gyülekezet egyik tagja pedig hevesen megtámadta és megsértette Őt. Pál helyre akarta mielőbb állítani ezt a békétlen helyzetet. Ezért olvasunk sokat ebben a levélben a megbékélésről és a békéltetés szolgálatának fontosságáról.
A másik, ami jelentős, Pál személyének megítélése. E problémás helyzetet követően nem Isten követét látták benne, nem arra figyeltek, hogy Isten mit cselekedett velük általa, hanem emberi hibáit felnagyítva gyenge, erőtlen, sőt szolgálatra alkalmatlan apostolnak mutatták be. Nem véletlenül fordul elő ebben a levélben az az Ige, hogy Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz… (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A megszentelődés a megváltás látható része. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése