Foglyul ejtett gondolatok – 2.
Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. (2Kor 10:5)
Amit láthatunk a levél által, hogy nekünk Istenre kell figyelnünk. Az Ő munkájára, hatalmára. Arra jó volt ez az incidens, hogy Pál leírhatta a gyülekezetnek, hogy nem is az számít, aki ültetett, sem nem aki öntöz, hanem a növekedést adó Isten számít egyedül. Ezt sokszor mi is elfelejtjük. Nyomorult állapot, ha csak az emberig látunk és nem arra az Úrra nézünk, aki eszközöknek teremtett bennünket, céljai elérésére.
Az ördög persze előszeretettel veszi elő emberek bukásait, kudarcait, még saját szemünkben is vádol: te lennél keresztyén? Nézz már magadra! S az ember, aki állandóan önmagát vizsgálja és viszonyítja emberekhez, helyzetekben, annyira magába tud fordulni – s ez az ősellenség célja: csak ne Isten hatalmára, bűnbocsátó kegyelmére figyeljen az ember, hanem vegye le a szemét Istenéről. Éppen ezért az egyházban is Isten nagyságát kell újra és újra látnunk. Őt kell keresnünk, azt kell megfigyelnünk, hogy Ő mit végez. Nem az embert, nem magukat, nem bukásainkat, Legfeljebb hálát adnunk, hogy adott embereket e céljai elvégzéséhez.
Pál ebben a levélben cserépedény életeknek nevezi e szolgákat, így saját magát is, akik törékenyek, mégis kincset hordozhatnak magukban, szívükben, szolgálatukban, Jézus Krisztust. Nekünk is ez a legnagyobb kiváltságunk.
A mai igeszakasz viszont kicsit tovább megy és beszél viszont arról, hogy nekünk, embereknek mi a felelősségünk ebben az Isteni tervben. Mi az, amit mi megtehetünk? Azt írja Pál: „…foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.” (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
A teljes megszentelődés nem más, mint a Krisztus életének teljes uralomra jutása. (Stanley)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése