Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten... (ApCsel
10:34)
Isten nem személyválogató. Milyen örvendetes üzenet ez számunkra. De ebből
annak kellene következnie, hogy mi sem vagyunk azok. Vagy mi azért mégis
megválogatjuk, hogy kit szeretünk és kit nem? A következő vers tanulságait
keressük és fogalmazzuk meg önmagunk számára:
Uram! Szeretem a Te szent egyházadat
S jelenléted földi helyét.
De míg Zöld Gergely lesz a papunk,
Nem viselem semmi terhét
Szeretlek Téged áldott Uram
S vágyom, hogy akaratod tegyem.
De a mellettem ülő testvértől
- Ó kérlek, szabadíts meg engem!
Köszönöm neked a hangomat
S az éneklésre kapott erőt.
De míg Nagy Pál lesz a kántor
Az éneklésben nem segítem őt.
Asztalodra drága Jézus
Kegyelmednek kelyhét helyezed.
De ha Kiss Bálint osztja ki azt
Sem bort, sem kenyeret magamhoz nem veszek.
Mindenem, mikkel megáldottál
Tőled jöttek, s tieid ezek.
De ha Rácznét is segélyezik
Az adakozásban részt nem veszek.
Könyörgöm hozzád esdekelve
Készíts nekem helyet a mennybe'
Égi lakást. De kérlek Uram,
Semmiképpen ne a Nagyné mellett!
A szerző ismeretlen és a gondolkodásmód? Ha az is, akkor minden rendben. Ha
még sincs minden rendben, akkor kérjük az Urat, hogy segítsen, terelgessen
bennünket, változtassa meg szívünket, gondolkodásunkat!
A nap gondolata:
Ha a hitben apály van, akkor emelkedik a bűn dagálya.
(Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése