...a mi Istenünktől bátorságot kaptunk... (1Thessz 2:2)
Ha azt szeretnéd, hogy Isten vezessen, meg kell tanulnod, hogyan legyél
bátor. Nem goromba vagy érzéketlen, hanem bátor - mert Isten néha olyan
dolgok megtételére irányít téged, melyet mások nem értenek meg, vagy nem
értenek egyet vele. Valahányszor átléped azt a határt, melyet mások még
elfogadhatónak találnak, kockáztatod, hogy elutasítanak. Hát legyen! Nem
engedheted meg, hogy ez távol tartson valamitől, amiről tudod, hogy Isten
azt akarja tőled. A bírálatokkal való szembesülés kicsit könnyebben
elviselhetővé válik, ha nem felejted el, hogy végül "mindegyikünk maga fog
önmagáról számot adni az Istennek"(Róma 14:12). A kritika sérti az embert.
De ha sikert akarsz elérni az életben, fel kell venned Pál apostol
magatartását. "Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan
ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam
sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani,
de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az." (1Korinthus
4:3-4) A szilárd emberek képesek kezelni, hogy ők az egyetlenek, akik egy
bizonyos dolgot tesznek. Ők megengedhetik másoknak is a hasonló választást,
mert tudják, hogy arra lettünk elhívva, hogy egymást szeressük, és nem arra,
hogy elemezzük vagy kategorizáljuk a másikat. Ahhoz, hogy ne úgy kelljen
megvénülnöd, hogy úgy érzed, mintha valahol elvesztél volna az úton, és
sohasem jutottál sikerre abban, amire Isten elhívott, bátornak kell lenned.
(Forrás: www.maiige.hu)
A nap gondolata:
Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami
vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent
ingyen vettél, - de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél. (Ravasz
László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése