Tanuljátok meg... (Mt 11:29)
Ma egyre inkább azt kell látnunk, hogy a holtig tanulás válik feladattá. Nem
meglepő ez, hiszen minden ugrásszerűen fejlődik: ami tegnap még új és
nagyszerű volt, az holnap már elavult és ócska lesz. Ezért kell tanulni,
tanulni, tanulni! De egyáltalán nem mindegy, hogy minek a tanulásában
haladunk előre! Jól ismerjük a zsoltáros szavait, amikor így fogalmaz:
Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsolt 90:12) A
bölcs szívvel rendelkező ember levonja élete tanulságait. Nem csupán él bele
a világba, hanem gondolkodik, változik és változtat, ha szükséges. Amikor
eltelik egy év, akkor nem mindegy, hogy csak öregebbek leszünk-e, vagy
bölcsebbek is! Figyeljük meg jól ezt a zsoltáridézetet! Taníts úgy számlálni
napjainkat... - kéri Mózes, a zsoltár szerzője Istent. Mózes tehát tanulni
akar Istentől. Pedig amikor ezeket megfogalmazza már igen csak öreg, sok
mindent átélt, sokat tapasztalt ember volt. Mégis ragaszkodott a
taníthatósághoz. Te engeded, hogy Isten tanítson? Egyáltalán kéred Őt, hogy
legyen tanítód, vagy mész a saját fejed után? Ez utóbbi nem valami bölcs
dolog. Mondhatnám úgyis: méltatlan Isten gyermekéhez. Ugye nem is ez
jellemez?
A nap gondolata:
Pénzhiányban szenvedni kellemetlen, betegségben sínylődni fájdalmas, barát
nélkül lenni szomorú, rossz hírbe keveredni kétségbeejtő, de Krisztus nélkül
lenni a legborzasztóbb hiány a földön. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése