Tanuljátok meg... (Mt 11:29)
A hívő ember feladatainak egyike ez: tanítható tanítványnak lenni. Jó
néhányan azt mondják magukról, hogy ilyen vagyok, fogadjatok el ilyennek, én
már úgy sem változok. De ebből a mondatból sugárzik a megkövülés. Mert bár
mindenki valamilyen és valóban el kell fogadjuk egymást olyannak, amilyen a
másik, de az én már úgy sem változok gondolata egy teljesen befejezett
állapotot jelent. Ez pedig senkire nem kell, hogy igaz legyen. Egy hívő
emberre főleg nem. Függetlenül a korunktól. Ha azt mondjuk, hogy ilyen
vagyok és én már nem változok, akkor mintha azt mondanánk, hogy az én életem
egy befejezett élet, velem már az Isten se tud mit kezdeni. Ez pedig nem
igaz, mert befejezett életünk akkor van, amikor az Úr hazaszólít minket
önmagához. Na, akkortól kezdve már nem változunk. Sőt, az örökkévaló sorsunk
se fog változni: vagy örök élet vagy örök kárhozat lesz az osztályrészünk,
annak megfelelően, hogy itt, a földön hogyan döntöttünk. Engedd, hogy az Úr
formáljon, megváltoztassa életedet és olyanná tegye, amilyennek Ő szeretné
látni! Ám ezt az önátadást szerintem mindnyájunknak tanulni kell...
A nap gondolata:
Krisztust nem lehet megmagyarázni. Vele találkozni kell, szóba állni Vele és
átélni Őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése