Nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak.
(2Kor 8:5)
A hívő ember hogyan viszonyuljon az adakozáshoz? Először is, örüljünk, ha
adhatunk, és nem nekünk gyűjtenek! Légy hálás Istennek, ha lehetőséged van
adni! Az adakozás legnagyobb titka ott van mai Igénkben. Amikor Pál ezt írja
Macedónia gyülekezeteiről: először magukat adták az Úrnak, ezzel
megfogalmazza az Isten szerinti adakozás alappillérét. Adakozásunk mikéntje,
mértéke egyértelműen ettől függ: odaadtuk-e már magunkat egészen az Úrnak?
Vagy még nem egészen? Csak félig-meddig? Életünk nagy része az övé, de az
anyagi kérdésekbe nem avatom, nem vonom be Istent? Ezekre a kérdésekre
mindenki maga tudja a személyes válaszát megadni.
Fontos leszögezni, hogy Isten gyermekei számára az adakozás soha nem
pénzkérdés, hanem mindig hitkérdés. Mit jelent ez? Azt, hogy tisztában
vagyok vele: minden, amit a magaménak vallok, úgy az enyém, hogy kaptam. Mid
van, amit nem kaptál? - kérdezi Pál szintén a korinthusiaktól. A kérdés
költői, mert mindent Istentől kaptunk. Tarthatjuk ügyesnek, okosnak, talpra
esettnek önmagunkat, aki anyagi jólétet teremtett magának és családjának, de
ez egy komoly önámítás. Ez Isten nélkül nem jöhetett volna létre. Kitől van
az egészségem, az erőm, a munkahelyem? Ilyen kérdéseket kell feltennie
annak, aki magának tulajdonítja anyagi javait...
A nap gondolata:
Isten a neki adományozott ezüstpénzt arannyal fizeti vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése